Miért nem működik a „jobb verzióm leszek és akkor majd rámtalál a szerelem” gondolat?

Elsőre nagyon érettnek és felelősségteljesnek tűnik az a mondat, hogy “majd akkor kezdek igazán ismerkedni, ha már összeszedettebb, magabiztosabb, karcsúbb, nyugodtabb vagy sikeresebb leszek”. De vajon működik ez a megközelítés?

Igen, de nem teljesen úgy, mint azt sokan gondolják. Ez a gondolat sokaknál ugyanis gyakran nem fejlődési terv, hanem inkább halogatás szebb köntösben ami közben pont attól foszt meg, amitől valóban erősödhetnél: a valódi kapcsolódási tapasztalatoktól.

Miért ennyire csábító a „jobb verzióm leszek” gondolat a párkeresésben?

Azért, mert remekül csillapítja a szorongást. Ha azt mondod magadnak, hogy még nem vagy kész, akkor egy időre megkíméled magad a visszautasítás, a zavar, a csalódás és a bizonytalanság kockázatától. Nem kell randira menni, nem kell nyitni, nem kell megmutatni magad, mert mindig ott van a felmentő mondat: most még dolgozom magamon. Ez nagyon emberi működés, csak hosszú távon könnyen csapdává válik.

Sok párkereső valójában nem a szerelemtől fél, hanem attól, hogy valaki épp most, a jelenlegi állapotában látja meg. Attól a gondolattól, hogy mi van, ha még nem elég jó, nem elég kész, nem elég érdekes, nem elég stabil. Ilyenkor a „majd ha jobb leszek” mondat nem motiváció, hanem védőpajzs. Csakhogy a pajzs nemcsak a fájdalmat tartja távol, hanem a közelséget is.

A perfekcionizmus kutatása régóta azt mutatja, hogy a túlzott önkritika és a hibátlanság kényszere nem befelé rendez, hanem gyakran társas távolságot épít. Egy romantikus párokat vizsgáló tanulmány például azt találta, hogy a perfekcionista aggodalmak és a depresszív tünetek kapcsolatát részben a párkapcsolati konfliktus közvetítette.

Vagyis nem arról van szó, hogy az önfejlesztés felesleges lenne. Hanem arról, hogy amikor az önfejlesztés mögött a szégyen dolgozik, akkor nagyon könnyen átcsúszik önbüntetésbe. És az önbüntetésből ritkán lesz jó társkeresés, mert az ember olyankor nem kíváncsian és nyitottan jelenik meg, hanem úgy, mint aki folyamatosan vizsgázik önmaga előtt.

Miért a tökéletesség mítosza akadályoz, és nem egyszerűen az önbizalom hiánya?

A legtöbben úgy beszélnek az önbizalomról, mintha az egy kapunyitó engedély lenne a szerelemhez. Mintha előbb meg kellene szerezni, és csak utána lehetne belépni a kapcsolatok világába. A kutatások ezzel szemben sokkal kölcsönösebb képet mutatnak. Egy nagyszabású longitudinális metaelemzés szerint a társas kapcsolatok és az önértékelés oda vissza hatnak egymásra, vagyis nemcsak az igaz, hogy az önértékelésed formálja a kapcsolataidat, hanem az is, hogy a kapcsolataid formálják az önértékelésedet.

Ez azért felszabadító, mert azt jelenti, hogy nem kell előbb „készen lenned” ahhoz, hogy valakihez kapcsolódj. A kapcsolódás nem a tökéletes önbizalom jutalma, hanem sokszor maga is része annak az útnak, amelyen biztonságosabbá válsz önmagad számára. Ha viszont megvárod, hogy teljesen rendben légy, könnyen épp azoktól a tapasztalatoktól zárod el magad, amelyek oldanák a bizonytalanságodat.

Egy másik fontos eredmény, hogy az önértékelés és az objektív interperszonális mutatók kapcsolata többnyire csak kicsi vagy közepes erősségű. Vagyis attól, hogy időnként bizonytalan vagy magaddal kapcsolatban, még nem következik automatikusan, hogy rosszul működsz társas helyzetekben vagy reménytelen lennél a társkeresésben. Sokkal többet számít az, mit kezdesz ezzel a bizonytalansággal. Elbújsz mögé, vagy jelen maradsz vele együtt is.

A társkeresésben gyakran nem maga az önbizalomhiány akadályoz, hanem az, hogy a bizonytalanságból milyen viselkedés születik. Például túl sokáig nem írsz vissza, mert nehogy túl lelkesnek tűnj. Nem kérdezel, mert félsz, hogy butaságot mondasz. Nem mondod ki, hogy tetszik valaki, mert jobb előre visszavonulni, mint utólag csalódni. Ezek nem személyiségjegyek, hanem védekezések. És a védekezés sokkal könnyebben teszi tönkre a társkeresést, mint az, hogy néha zavarban vagy.

Hogyan teszi tönkre a párkeresést a „majd ha jobb leszek” stratégia?

Úgy, hogy folyamatosan kitolja a rajtvonalat. Mindig lesz még öt kiló, még egy jobb munka, még egy nyugodtabb időszak, még egy terápiás felismerés, még egy rendezettebb lakás, még egy szebb profilkép, még egy élethelyzeti cél, amit el kellene érni. A tökéletesség logikája nem azt mondja, hogy fejlődj, hanem azt, hogy még nem vagy elég. És ez a mondat soha nem telik meg igazán.

A perfekcionizmus társas ára éppen ebben áll. A kutatások szerint a perfekcionista működés gyakran kapcsolódik elutasításérzékenységhez, társas elszigetelődéshez és interperszonális feszültséghez. Vagyis miközben kívülről úgy tűnhet, hogy valaki csak igényes önmagával szemben, valójában lehet, hogy egyre kevésbé meri megengedni magának a hétköznapi emberi esetlenséget, ami pedig a közelség egyik természetes része.

A kapcsolatban ugyanis nem az a legfontosabb, hogy mennyire vagy csiszolt, hanem az, hogy mennyire vagy valódi. Ha túl sok energiát fordítasz arra, hogy a jobb verziódat mutasd, könnyen háttérbe szorul az a részed, amelyből a valódi intimitás épülne. A másik ilyenkor lehet, hogy egy szépen összerakott képet lát rólad, de kevésbé találkozik azzal az emberrel, aki mögötte van. És a szerelem ritkán a csomagolásba szeret bele hosszú távon.

Nagyon sokan azt gondolják, hogy a párkapcsolatba csak a kész önmagukat szabad bevinni. Pedig a kapcsolatok valóságában a legtöbb ember nem befejezett műként érkezik, hanem úton lévő emberként. Sebezhetően, néha zavarban, néha túl sok kérdéssel, néha fáradtan, néha reménykedve. És mégis ebből lesz közelség, nem abból, hogy valaki előre mindent megold magában. Ez ugyan részben tapasztalati állítás, de a társas kapcsolatok és önértékelés kölcsönhatásáról szóló kutatások jól alátámasztják ezt az irányt.

Mit mutatnak a kapcsolatok valóságáról a kutatások, amikor nem a fantáziát nézzük?

A kapcsolatok valóságáról szóló egyik legerősebb kutatási üzenet az, hogy az intimitás nem a hibátlanságból épül, hanem az önfeltárásból és a partner válaszkészségéből. Laurenceau klasszikus modellje szerint az intimitás akkor mélyül, amikor valaki megnyílik, a másik is kapcsolódik, és ez a megnyílás érzékeny, megértő fogadtatásra talál. Ez azt jelenti, hogy a jó kapcsolat alapja nem a tökéletes előadásmód, hanem az a tapasztalat, hogy lehetsz emberi a másik előtt.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a közelség nemcsak azt kívánja meg, hogy legyen mit mutatnod, hanem azt is, hogy merd megmutatni azt, ami nem tökéletes. A túlzott önjavítási készenlét viszont sokszor pont ezt lehetetleníti el. Ha állandóan azon dolgozol, hogy javítsd a hibáidat, kevésbé leszel toleráns azokkal a részeiddel szemben, amelyek még rendezetlenek. Márpedig a másik ember nagyon gyakran nem a teljesítményedhez, hanem az élő emberi jelenlétedhez tud igazán kapcsolódni.

A kapcsolatok valósága az is, hogy nem egyszerűen elfogadást adnak, hanem visszajelző teret is. Egyes kutatások szerint az alacsonyabb önértékelésű emberek kevesebb szeretetkifejezést mutathatnak, és amikor mégis kifejezik az érzéseiket, kevesebb pozitív érzelmi élményt élhetnek meg közben. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének képesek szeretni, hanem azt, hogy a bizonytalanságuk viselkedésben és átélésben is megjelenhet. A megoldás viszont nem az, hogy addig ne menj emberek közé, amíg tökéletesen magabiztos nem leszel, hanem az, hogy ezeket a mintákat fokozatosan emberi kapcsolatokban tanuld átírni.

Miért nem a jobb verziódra, hanem elfogadásra van leginkább szükséged?

Az elfogadás szó sok embernek túl puhának hangzik, mintha lemondást vagy önfeladást jelentene. Pedig az elfogadás nem azt jelenti, hogy semmin nem változtatsz. Hanem azt, hogy nem gyűlöletből és szégyenből akarsz fejlődni, hanem úgy, hogy közben nem vonod kétségbe a saját emberi értékedet. A kutatások szerint az önmagaddal való együttérzőbb viszony nem gyengít, hanem támogatja a jobb társas és romantikus működést.

A self compassion kutatások kifejezetten érdekesek ezen a ponton. Egy 2022-es vizsgálatban az önmagukkal együttérzőbb személyeknél a self compassion szignifikáns előrejelzője volt a nagyobb kapcsolati elégedettségnek és a konfliktuskezelési stílusoknak is. Egy másik kutatás szerint a self compassion nagyobb saját és partnerhibák iránti elfogadással járt együtt. Vagyis nem az tesz jobb partnerré, hogy egyre hibátlanabb leszel, hanem az, hogy egyre kevésbé kell letagadnod, korrigálnod vagy szégyellned az emberi tökéletlenséget.

Ez azért ennyire fontos, mert a szerelem hosszú távon nem két ideális ember kapcsolata, hanem két esendő ember együttélése. Ha csak a „jobb verziódat” tudod szerethetőnek képzelni, akkor valójában nagyon kevés mozgástered marad a valódi intimitásra. Mert egy kapcsolatban előbb utóbb úgyis látszani fognak a gyengeségeid, a szorongásaid, a rossz napjaid, a régi mintáid. Nem az a kérdés, hogy ez megtörténik e, hanem az, hogy lesz e benned és a másikban elég elfogadás ahhoz, hogy ez ne rombolja le az egészet.

Miért tanulható a kapcsolódás, és miért nem kell hozzá kész embernek lenned?

Azért, mert a kapcsolódás nem veleszületett előjog, hanem ismétlődő emberi gyakorlat. Kérdezni tanulható. Figyelni tanulható. Megnyílni tanulható. Kisebb bizonytalanságokat kibírni tanulható. Visszautasítás után talpra állni tanulható. A kölcsönös kapcsolódás nem úgy jön létre, hogy egy napon végre tökéletessé válsz, hanem úgy, hogy sok kicsi helyzetben egyre kevésbé a védekezés és egyre inkább a jelenlét irányít.

A perfekcionizmus logikája azt súgja, hogy előbb fel kell készülnöd az emberi kapcsolatokra. A kapcsolatok valósága viszont az, hogy részben maguk a kapcsolatok készítenek fel a mélyebb kapcsolatokra. A jó visszajelzések, a kisebb megértések, a nem tökéletes, mégis jó randik, a félresikerült, de túlélt helyzetek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyre biztonságosabban érezd magad önmagaddal. Ez nagyon közel van ahhoz, amit a társas kapcsolatok és önértékelés kölcsönös hatásáról szóló metaelemzés is üzen.

Mit tudsz tenni?

1. Állítsd le a végtelen előkészületet, és jelölj ki egy valós kezdőpontot!

Ne azt kérdezd magadtól, hogy készen állsz e már tökéletesen, hanem azt, hogy mi az a legkisebb konkrét lépés, amit ezen a héten meg tudsz tenni. Például írj vissza valakinek, hozz létre egy őszintébb profilt, vagy menj el egy találkozóra úgy, hogy nem a hibátlan teljesítmény a cél, hanem a jelenlét!

2. Cseréld le a „jobb verzióm” mondatot egy vállalhatóbb, igazabb mondatra!

Amikor azon kapod magad, hogy megint ezt ismétled, mondd inkább ezt: „Nem kész verzióként kell megjelennem, hanem valódi emberként.” Ez segít visszahozni a fókuszt a fejlődésről a kapcsolódásra, és csökkenti azt a belső nyomást, hogy csak akkor vagy szerethető, ha már minden szépen összeállt!

3. Gyakorold az önmagaddal való barátságosabb hangnemet, főleg ismerkedés után!

Ha egy randi nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna, ne úgy beszélj magaddal, mint egy csalódott bíró, hanem inkább úgy, mint valakivel, aki próbálkozik. Mondd magadnak konkrétan: „Lehet, hogy nem volt tökéletes, de benne maradtam, és ez már önmagában is változás”, mert az önelfogadás nem lustaság, hanem olyan belső tartás, amelyből sokkal könnyebb újra nyitni!

Gyakran ismételt kérdések

Miért nem működik a „jobb verzióm leszek és akkor jön a szerelem” gondolat?

Azért, mert ez a gondolat gyakran nem valódi fejlődést, hanem halogatást szervez. A kutatások szerint a társas kapcsolatok és az önértékelés kölcsönösen formálják egymást, vagyis nem kell előbb teljesen készen lenned ahhoz, hogy egy kapcsolatban erősödni tudj.

Előbb rendbe kell tennem magam, hogy társat találjak?

Nem teljesen. Jó, ha dolgozol magadon, de ha azt várod, hogy minden bizonytalanságod eltűnjön, mielőtt ismerkedni kezdenél, könnyen évekre eltolhatod a kapcsolódást. A kutatások inkább azt mutatják, hogy a valódi emberi kapcsolatok maguk is segíthetik az önértékelés erősödését.

Mi akadályoz jobban a társkeresésben, mint az önbizalom hiánya?

Nagyon gyakran a perfekcionista védekezés, az elkerülés és a túlzott önkritika. A perfectionism social disconnection modelhez kapcsolódó eredmények szerint a perfekcionista működés társas távolsággal, konfliktusokkal és elszigetelődéssel is összefügghet.

Miért fontos az önelfogadás a párkeresésben?

Mert az önelfogadás segít abban, hogy ne csak a „jobb verziódat” tartsd szerethetőnek. Kutatások szerint a self compassion összefügg a nagyobb kapcsolati elégedettséggel, jobb konfliktuskezeléssel, valamint a saját és a partner hibáinak nagyobb elfogadásával.

Tényleg tanulható a kapcsolódás?

Igen. Az intimitáskutatás szerint a közelség fokozatos folyamatként épül fel, amelyben az önfeltárás és a partner válaszkészsége találkozik. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolódás nem veleszületett varázserő, hanem olyan működés, amely gyakorolható és fejleszthető.

Baj, ha randizás közben még mindig bizonytalan vagyok?

Nem, ez önmagában egyáltalán nem baj. A bizonytalanság nem zárja ki a társkeresést, inkább az számít, hogy a bizonytalanságod miatt teljesen kivonod e magad a helyzetekből, vagy képes vagy vele együtt is jelen maradni. A társas kapcsolatok és önértékelés kutatásai alapján a jó tapasztalatok később éppen ezt a bizonytalanságot oldhatják.

Honnan tudom, hogy önfejlesztésben vagyok, vagy csak halogatok?

Az egyik legegyszerűbb jel az, hogy a fejlődésed mellett történik e valódi nyitás is. Ha folyamatosan dolgozol magadon, de hónapok vagy évek óta semmilyen kapcsolódási helyzetet nem engedsz be az életedbe, akkor könnyen lehet, hogy a fejlődés nyelvén beszélő halogatásban vagy.

A szerelem ritkán akkor érkezik meg, amikor végre tökéletesen összeraktad magad, és sokkal gyakrabban akkor, amikor már nem a javított verziódat próbálod eladni, hanem mersz emberként jelen lenni.

Források

Harris, M. A., Orth, U. 2020. The link between self-esteem and social relationships: A meta-analysis of longitudinal studies. Journal of Personality and Social Psychology.

Hewitt, P. L. et al. 2020. A test of the perfectionism social disconnection model.

Mackinnon, S. P. et al. 2012. Caught in a bad romance: perfectionism, conflict, and depressive symptoms in romantic relationships.

Laurenceau, J. P., Barrett, L. F., Pietromonaco, P. R. 1998. Intimacy as an interpersonal process: the importance of self-disclosure, partner disclosure, and perceived partner responsiveness in interpersonal exchanges.

Kaya, F. et al. 2022. The predictive effect of self-compassion on relationship satisfaction and conflict resolution styles in romantic relationships.

Zhang, J. W. et al. 2020. Self-compassion predicts acceptance of own and others’ imperfections.

Lathren, C. R. et al. 2021. Self-compassion and current close interpersonal relationships.