Miért nem a magabiztosság a legvonzóbb tulajdonság a párkeresésben?

A túlzott magabiztosság elsőre vonzónak tűnhet, de néha inkább távolságot teremt, mint valódi kapcsolódást. A párkeresésben sokszor nem az ragad meg igazán, aki mindig biztosnak látszik magában, hanem az, aki mellett emberinek, nyugodtnak és önazonosnak lehet lenni.

Miért nem elég a magabiztosság, ha valódi kapcsolódást keresel?

A párkeresés világában sokszor azt hallod, hogy légy magabiztosabb, állj bele jobban önmagadba, mutasd meg, mennyire értékes vagy, és ne engedd, hogy bárki észrevegye a bizonytalanságaidat. Ebben van igazság, mert az önleértékelés, az állandó megfelelési vágy és a kétségbeesett kapaszkodás valóban megnehezítheti az ismerkedést. Mégis félrevezető lenne azt gondolni, hogy a vonzerő csúcsa az, amikor valaki mindig rendíthetetlennek, tökéletesen összeszedettnek és sebezhetetlennek mutatja magát.

A magabiztosság önmagában még nem teremt közelséget. Lehet valaki határozott, sikeres, látványosan elégedett önmagával, mégis nehéz hozzá kapcsolódni, ha közben nem lehet megérezni mögötte az embert. A túl sokra hangolt magabiztosság néha olyan, mint egy jól megvilágított kirakat, szép, rendezett, figyelemfelkeltő, de az ember mégsem biztos benne, hogy be lehet e lépni oda.

A párkeresésben nem csak az számít, hogy milyen erősen állsz a saját lábadon, hanem az is, hogy a másik ember hogyan érzi magát melletted. Mer e kérdezni? Mer e lassan nyílni? Érzi e, hogy nem kell versenyeznie veled? Meg tud e pihenni a társaságodban, vagy folyamatosan azt érzi, hogy teljesítenie kell? Ezek a kérdések sokkal többet mondanak a valódi vonzerőről, mint az, hogy mennyire tűnsz magabiztosnak egy randi első húsz percében.

A magabiztosság akkor válik igazán vonzóvá, ha nem páncélként működik, hanem belső tartásként. A páncél azt üzeni, hogy engem nem lehet megérinteni. A belső tartás azt üzeni, hogy megérinthet, amit mondasz vagy teszel, de nem veszítem el közben önmagamat. A kettő között óriási különbség van, és ezt a különbséget a másik ember többnyire nem az eszével, hanem az idegrendszerével érzékeli.

Magabiztosság vagy hitelesség, melyik vonzóbb egy párkapcsolat elején?

A hitelesség azt jelenti, hogy nem kell szerepet játszanod ahhoz, hogy elfogadhatónak érezd magad. Nem arról van szó, hogy minden érzésedet azonnal meg kell mutatnod, vagy hogy az első randin részletesen beszélned kell a korábbi csalódásaidról. A hitelesség sokkal inkább azt jelenti, hogy amit mutatsz, az nincs teljes ellentmondásban azzal, aki valójában vagy.

A magabiztosság néha a benyomáskeltésről szól. Arról, hogy jól nézz ki, jó mondatokat mondj, könnyednek tűnj, és ne látszódjon rajtad, ha izgulsz. A hitelesség viszont nem a hibátlan előadást keresi, hanem azt a természetes jelenlétet, amelyben a másik ember érzi, hogy nem egy gondosan felépített karakterrel beszélget, hanem egy valódi emberrel.

A túlzott magabiztosság gyakran azért teremt távolságot, mert kimondatlanul is rangsort hozhat létre. A másik azt érezheti, hogy neked minden világos, te mindent tudsz, te már minden nehézségen túl vagy, és mellette neki nem nagyon marad helye a saját bizonytalanságainak. A hitelesség ezzel szemben nem kisebbít le senkit. Nem azt mondja, hogy én tökéletes vagyok, hanem azt, hogy én is ember vagyok, és közben képes vagyok felelősen jelen lenni.

Gondolj bele, milyen ember mellett könnyebb megnyílni. Amellett, aki minden mondatával azt sugallja, hogy ő mindig erős, mindig tudja, mit akar, és soha nem esik ki az egyensúlyából? Vagy amellett, aki stabilnak tűnik, de közben van benne melegség, önirónia, figyelem és némi vállalható emberi esendőség? A legtöbben nem tökéletességre vágynak, hanem olyan emberi térre, ahol nem kell állandóan bizonyítaniuk.

A hitelesség nem gyengeség, hanem az a fajta belső rendezettség, amelyben már nem kell minden pillanatban jobb verziót mutatnod magadról, mint amit valójában meg tudsz élni. Ez a párkeresésben különösen felszabadító, mert nem kell elhitetned magadról, hogy soha nem félsz, soha nem sérülsz, soha nem vágysz visszajelzésre. Elég, ha nem teszed a másikat felelőssé azért, hogy állandóan biztosítson téged a saját értékedről.

Miért lehet távolságtartó a túlzott magabiztosság?

A túlzott magabiztosság sokszor nem valódi stabilitásból fakad, hanem védelemből. Az ember megtanulja, hogy ha elég erősnek látszik, akkor kevésbé bánthatják. Ha elég magabiztosan beszél, akkor talán nem kérdőjelezik meg. Ha mindig ő irányítja a helyzetet, akkor kisebb az esélye annak, hogy kiszolgáltatottnak érzi magát.

Ez érthető működés, különösen akkor, ha valakit korábban megszégyenítettek, elutasítottak, kihasználtak vagy gyakran kritizáltak. A gond nem azzal van, hogy védeni szeretnéd magad, hanem azzal, ha a védelem olyan vastagra épül, hogy senki nem tud közel kerülni hozzád. Ilyenkor a másik ember nem azt érzi, hogy erős vagy, hanem azt, hogy nem fér hozzá ahhoz az emberhez, aki a magabiztos felszín mögött van.

A párkeresésben a túlzott magabiztosság több formában is megjelenhet. Lehet, hogy valaki állandóan önmagáról beszél, és nem igazán kérdez. Lehet, hogy minden helyzetet viccel üti el, nehogy bármi személyesebbé váljon. Lehet, hogy nagyon határozottan kommunikálja, mit akar, de közben nem figyel arra, hogy a másik mit él meg. Lehet, hogy mindent kontrollálni szeretne, a találkozó ritmusát, a beszélgetés irányát, a közelség tempóját, és ezzel észrevétlenül elveszi a kapcsolódás lélegzetét.

A valódi vonzerőben sokkal több kölcsönösség van. Nem csak magadat mutatod, hanem befogadod a másikat is. Nem csak hatást akarsz gyakorolni, hanem érzékeled, hogyan hat rád a másik jelenléte. Nem csak azt figyeled, mennyire vagy vonzó, hanem azt is, hogy köztetek létrejön e valami élő, nyitott és biztonságos.

Mitől lesz vonzó a sebezhetőség a párkeresésben?

A sebezhetőség szót sokan félreértik, mert azt gondolják, hogy ez egyenlő a gyengeséggel, a panaszkodással vagy azzal, hogy valaki kontroll nélkül rázúdítja a másikra minden félelmét. Pedig a kapcsolati értelemben vett sebezhetőség inkább azt jelenti, hogy képes vagy valamit megmutatni abból, ami valóban fontos neked, miközben nem próbálod meg teljesen bebiztosítani magad az elutasítás ellen.

Sebezhetőnek lenni például azt jelenti, hogy ki mered mondani: „Fontos nekem, hogy ne csak felszínesen ismerkedjünk.” Azt is jelentheti, hogy bevallod: „Kicsit izgulok, mert régóta nem voltam randin, de örülök, hogy találkozunk.” Ezek a mondatok nem tesznek gyengévé. Épp ellenkezőleg, azt mutatják, hogy elég bátor vagy ahhoz, hogy ne csak a szerepedet, hanem az emberi részedet is jelen engedd.

Arthur Aron és munkatársai klasszikus vizsgálatukban azt találták, hogy az egymás felé irányuló, fokozatosan mélyülő önfeltárás elősegítheti az interperszonális közelség kialakulását. A kutatásban nem a tökéletes magabiztosság hozta létre a közelséget, hanem az irányított, kölcsönös megosztás és az egymásra hangolódó figyelem.

Ez azért fontos, mert a valódi kapcsolódás nem abból születik, hogy két ember lenyűgözi egymást, hanem abból, hogy fokozatosan beengedik egymást a belső világukba. Nem mindent egyszerre, nem határok nélkül, nem önmagukat feladva, hanem olyan tempóban, amelyben mindketten képesek jelen maradni.

A sebezhetőség vonzereje abban rejlik, hogy emberivé tesz. Amikor valaki csak erősnek mutatkozik, a másik legfeljebb csodálni tudja. Amikor valaki hitelesen jelen van, a másik kapcsolódni is tud hozzá. A csodálat kellemes lehet, de a párkapcsolat hosszabb távon nem csodálatból él, hanem kölcsönösségből, bizalomból, figyelemből és abból az élményből, hogy melletted nem kell szerepet játszanom.

Hogyan teremtesz kapcsolati biztonságot már az ismerkedés elején?

A kapcsolati biztonság nem azt jelenti, hogy már az első randin biztos vagy a jövőben. Nem azt jelenti, hogy azonnal elköteleződtök, vagy hogy soha nem lehet kérdés, kétely, óvatosság. A kapcsolati biztonság sokkal inkább azt jelenti, hogy a másik ember mellett nem kell állandóan készenlétben lenned, mert a kommunikáció, a figyelem és a viselkedés valamennyire kiszámítható.

Az ismerkedés elején a biztonság apró dolgokon múlik. Visszaírsz akkor, amikor megígérted. Nem játszmázol az eltűnéssel. Nem keltesz feleslegesen féltékenységet. Nem teszel úgy, mintha minden mindegy lenne, ha közben valójában érdekel a másik. Tisztán jelzed, ha szeretnél újra találkozni, és tisztán jelzed azt is, ha nem érzed a folytatást.

A kapcsolati biztonság nem unalmas, hanem megnyugtató. Sokan összekeverik az izgalmat a bizonytalansággal, és azt hiszik, akkor van kémia, ha folyton találgatni kell, mi történik. Valójában a bizonytalanság is tud erős testi reakciókat kiváltani, de ez nem mindig vonzalom, néha inkább idegrendszeri feszültség. Egy biztonságosabb kapcsolódásban is lehet vágy, játékosság és szenvedély, csak nem kell közben folyamatosan attól tartanod, hogy a másik bármikor eltűnik, lehűl vagy büntet.

Harry Reis és Phillip Shaver intimitásmodellje szerint a közelség élményében fontos szerepe van az önfeltárásnak és annak, hogy a másik válaszkésznek, megértőnek és elfogadónak érződik. Laurenceau és munkatársai ezt a modellt vizsgálva azt találták, hogy a mindennapi interakciókban az önfeltárás és az észlelt partneri válaszkészség hozzájárul az intimitás megéléséhez.

Ez a párkeresésben nagyon gyakorlati üzenet. Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy vonzó legyél, de fontos, hogy a másik érezze, van helye nálad. Hallod, amit mond. Reagálsz arra, amit megoszt. Nem csak magadat képviseled, hanem észreveszed őt is. A biztonság sokszor nem nagy vallomásokból épül, hanem abból, hogy a másik ember következetesen azt tapasztalja, veled lehet valóságosan jelen lenni.

Miért nem kell választanod az önbizalom és az érzékenység között?

Sok párkereső úgy érzi, két lehetősége van. Vagy erősnek, könnyednek és magabiztosnak mutatja magát, vagy őszintén vállalja az érzékenységét, de akkor attól fél, hogy túl soknak, túl sérülékenynek vagy túl bonyolultnak tűnik. Pedig nem kell választanod a belső tartás és az érzékenység között, mert a kettő együtt is létezhet.

Az egészséges önbizalom nem zárja ki, hogy valami megérintsen. Nem zárja ki, hogy fontos legyen, mit gondol rólad valaki, aki tetszik. Nem zárja ki, hogy izgulj, várj, reménykedj, vagy néha csalódj. Az egészséges önbizalom inkább azt jelenti, hogy ezek az érzések nem rombolják le teljesen a saját értékedbe vetett hitedet.

Lehetsz érzékeny és közben határozott. Lehetsz romantikus és közben józan. Lehetsz nyitott és közben óvatos. Lehetsz őszinte és közben nem kell mindent azonnal kiadnod magadból. A párkeresésben nem az a cél, hogy egyetlen tulajdonságodat tökéletesre csiszold, hanem az, hogy megtanuld összehangolni a különböző részeidet.

Ha valaki csak a magabiztos részedet szereti, de zavarja az érzékenységed, akkor valójában nem téged lát teljesebben. Ha valaki csak a sebezhető részedhez kapcsolódik, de nem tiszteli a határaidat és az önállóságodat, az sem egészséges irány. Olyan kapcsolódásra érdemes törekedned, ahol lehet erőd és lágyságod is, mert a valódi intimitásban ezek nem ellenségei egymásnak.

Hogyan mutasd meg magad úgy, hogy ne tűnj el a szerepeid mögött?

Az ismerkedés elején természetes, hogy valamennyire válogatsz abból, mit mutatsz meg magadból. Nem kell minden hangulatodat, félelmedet, múltbeli történetedet vagy belső dilemmádat azonnal a másik elé tenned. A gond ott kezdődik, amikor nem egyszerűen válogatsz, hanem elkezdesz egy olyan szerepet játszani, amelyben később nem tudsz majd levegőt venni.

Ha például azt mutatod, hogy neked minden laza, miközben valójában biztonságra és következetességre vágysz, akkor olyan embert is bevonzhatsz, aki valóban laza, csak éppen nem abban az értelemben, ahogyan neked jó lenne. Ha azt mutatod, hogy téged semmi nem bánt, miközben belül nagyon is érzékenyen érintenek bizonyos helyzetek, akkor később nehéz lesz elmagyaráznod, hogy miért fáj valami, amit az elején még mosolyogva elengedtél.

A hiteles önmutatás nem harsány önfeltárás, hanem finomabb pontosság. Például mondhatod ezt: „Szeretem a könnyedséget, de nekem fontos, hogy közben legyen figyelem is.” Vagy ezt: „Jó a humor, én is szeretem, de akkor érzem magam igazán jól, ha komolyabb dolgokról is lehet beszélgetni.” Ezek a mondatok nem terhelik túl a másikat, mégis irányt mutatnak arról, milyen kapcsolódásban érzed jól magad.

A szerepek mögé bújás sokszor abból a félelemből indul, hogy a valódi önmagad nem lesz elég vonzó. De ha valaki csak ahhoz a verziódhoz tud kapcsolódni, amelyiket nagy erőfeszítéssel fenntartasz, akkor előbb utóbb kimerülsz mellette. A párkeresés nem arról szól, hogy mindenkihez alkalmazkodva tetszést arass, hanem arról, hogy megtaláld azt a kapcsolódást, ahol az önazonosságod nem akadály, hanem természetes alap.

Mit tudsz tenni, hogy hitelesebb és vonzóbb legyen a jelenléted?

1. Cseréld le a bizonyítást kíváncsiságra!

A következő randin ne csak azt figyeld, hogy vajon elég jó benyomást keltesz e, hanem tedd fel magadnak azt is, hogy te hogyan érzed magad a másik társaságában. Mondhatod például: „Szívesen mesélek magamról, de kíváncsi vagyok arra is, te hogyan látod ezt.” Ezzel nem visszahúzódsz, hanem kölcsönösséget teremtesz, és közben nem engeded, hogy az egész találkozó a teljesítményedről szóljon.

2. Vállalj egy apró, emberi igazságot!

Nem kell azonnal mély vallomással kezdened, de egy kicsi hiteles mondat sokat oldhat a távolságon. Mondhatod ezt: „Bevallom, az első találkozások előtt szoktam izgulni, de most jó érzés itt lenni.” Ez a mondat nem rád zúdítja a bizonytalanságodat, hanem emberivé teszi a helyzetet, miközben megmutatja, hogy képes vagy felelősen beszélni az érzéseidről.

3. Figyeld meg, biztonságosabbá válik e melletted a másik!

Egy randi után ne csak azt elemezd, hogy tetszettél e, hanem azt is, hogy a másik tudott e lazulni, kérdezni, megnyílni, nevetni vagy őszintébben jelen lenni melletted. Legközelebb próbálj meg több figyelmet adni, például így: „Ezt érdekes, amit mondasz, mesélnél róla egy kicsit többet?” Az ilyen kérdések azt üzenik, hogy nem csak hatni akarsz, hanem találkozni is szeretnél a másik emberrel.

Hogyan beszélj magadról úgy, hogy ne önfényezés legyen belőle?

Az önmagadról való beszéd a párkeresésben természetes, hiszen a másik szeretné látni, ki vagy, hogyan gondolkodsz, mire vágysz, mit szeretsz az életedben. Az önfényezés és az önazonos bemutatkozás között azonban nagy különbség van. Az önfényezés általában lenyűgözni akar, az önazonos bemutatkozás kapcsolódni.

Amikor valaki folyamatosan azt hangsúlyozza, mennyire sikeres, mennyien érdeklődnek iránta, milyen magas elvárásai vannak, vagy mennyire nehéz őt megközelíteni, az rövid ideig kelthet érdeklődést, de hamar feszültséget is teremthet. A másik ember ilyenkor azt érezheti, hogy vizsgáztatják, és nem biztos, hogy van kedve belépni egy olyan térbe, ahol állandóan bizonyítania kell.

Ezzel szemben sokkal kapcsolódóbb, ha a sikereidről, erősségeidről és vágyaidról emberi módon beszélsz. Például nem azt mondod, hogy „Én nagyon magas szinten működöm, ezért kevesen érnek fel hozzám”, hanem azt: „Sokat dolgoztam azon, hogy stabilabb életem legyen, és most már olyan kapcsolatot szeretnék, ahol a kölcsönös figyelem is jelen van.” Ez a mondat önbecsülést mutat, de nem emel falat kettőtök közé.

A vonzerő gyakran nem abban van, hogy mennyire tudod magad eladni, hanem abban, mennyire tudsz természetesen jelen lenni. Beszélj arról, amit szeretsz, de hagyj helyet a másik történeteinek is! Mondd el, mire vagy büszke, de ne használd arra, hogy fölénybe kerülj! Mutasd meg az értékeidet, de ne próbáld mindenáron bebizonyítani, hogy téged mindenkinek akarnia kell!

Miért lesz biztonságosabb a párkeresés, ha nem játszol elérhetetlent?

Sokan hiszik, hogy az elérhetetlenség növeli a vonzerőt. Ne írj túl hamar, ne mutasd ki túlságosan, hogy érdekel, ne legyél egyértelmű, tartsd bizonytalanságban a másikat, mert akkor jobban akar majd. Ez a stratégia valóban kelthet feszültséget, de nem biztos, hogy olyan kapcsolatot indít el, amelyben később jól lehet létezni.

A játszmázás gyakran nem valódi vonzalmat épít, hanem szorongást. A másik elkezd találgatni, figyelni, alkalmazkodni, és talán jobban rád fókuszál, de nem feltétlenül azért, mert mélyebben kapcsolódik, hanem mert bizonytalanná vált. Ez különösen veszélyes akkor, ha te magad is félsz a közelségtől, mert a játszma látszólag kontrollt ad, valójában azonban távol tartja az igazi intimitást.

A tiszta érdeklődés nem taszító, ha van benne mérték és önállóság. Nyugodtan mondhatod: „Jól éreztem magam veled, szívesen találkoznék újra.” Ez nem kétségbeesés, hanem érzelmi felnőttség. A kétségbeesés ott kezdődik, amikor a másik válasza alapján azonnal összeomlik az önértékelésed, vagy amikor mindenáron folytatást akarsz, akkor is, ha a kölcsönösség hiányzik.

A párkeresés sokkal tisztábbá válik, ha nem bünteted a másikat azért, mert fontos lett, és nem bünteted magadat azért, mert érdeklődsz. A vonzalom nem attól lesz értékesebb, hogy elrejted, hanem attól, hogy méltósággal, tempóval és figyelemmel tudod kifejezni.

Hogyan ismered fel, hogy valaki mellett önazonos lehetsz?

Az egyik legfontosabb kérdés a párkeresésben nem az, hogy a másik mennyire lenyűgöző, hanem az, hogy milyen emberré válsz mellette. Nyugodtabb vagy feszültebb leszel? Többet mersz mondani, vagy folyamatosan szerkeszted magad? Kíváncsibbá válsz, vagy inkább megfelelni próbálsz? Ezek a belső jelzések sokszor pontosabbak, mint az, amit a másik a szavaival ígér.

Ha valaki mellett önazonos lehetsz, akkor nem kell állandóan erősebbnek mutatnod magad, mint amilyen vagy. Nem kell elrejtened, ha valami fontos neked. Nem kell szégyellned, hogy vannak igényeid, határaid, félelmeid vagy vágyaid. Ez nem azt jelenti, hogy minden könnyű lesz, hanem azt, hogy a nehezebb témákban sem kell teljesen magadra maradnod.

Az önazonosság érzése gyakran apró pillanatokból épül. A másik nem nevet ki, amikor valamit komolyan veszel. Nem fordítja ellened, amit őszintén elmondasz. Nem próbál gyorsabban tolni, mint ahogy haladni tudsz. Nem használja a bizonytalanságodat arra, hogy föléd kerüljön. Ezek nem látványos gesztusok, mégis sokat mondanak arról, hogy lehet e mellette hosszabb távon biztonságban lenni.

A magabiztosság tehát nem felesleges, de nem is mindenható. A párkeresésben a legvonzóbb jelenlét gyakran abból születik, hogy van benned tartás, de nem vagy megközelíthetetlen. Van önbecsülésed, de nem kell fölénybe kerülnöd. Tudsz kapcsolódni, de nem adod fel magad. És ami talán a legfontosabb, mersz ember lenni egy másik ember előtt.

Gyakran ismételt kérdések a magabiztosság, hitelesség és párkeresés témájában

Miért nem mindig vonzó a túlzott magabiztosság?

A túlzott magabiztosság azért nem mindig vonzó, mert távolságot teremthet, ha a másik ember azt érzi, hogy nincs helye a saját bizonytalanságainak vagy érzéseinek. A párkeresésben sokszor nem a hibátlan fellépés vonz igazán, hanem az a hiteles jelenlét, amely mellett biztonságosabb kapcsolódni.

Mi a különbség a magabiztosság és a hitelesség között?

A magabiztosság gyakran azt mutatja, hogyan állsz ki önmagadért, míg a hitelesség azt mutatja, mennyire vagy önazonos abban, amit kommunikálsz. Egy ember lehet nagyon magabiztos, de ha közben szerepet játszik, a másik nehezebben tud valódi közelséget megélni mellette.

Vonzó lehet a sebezhetőség a párkeresésben?

Igen, a sebezhetőség vonzó lehet, ha felelősséggel és megfelelő mértékkel jelenik meg. Nem az a cél, hogy mindent azonnal megossz, hanem az, hogy néha merj valódi érzésekről, vágyakról és határokról beszélni.

Hogyan mutassam ki az érdeklődésemet anélkül, hogy túl soknak tűnjek?

Mondd ki egyszerűen és méltósággal, amit érzel, például így: „Jól éreztem magam veled, szívesen találkoznék újra.” Ez nem túl sok, ha közben tiszteletben tartod a másik válaszát, és nem próbálod erőltetni a folytatást.

Miért fontos a kapcsolati biztonság már az ismerkedés elején?

A kapcsolati biztonság azért fontos, mert segít abban, hogy ne állandó készenlétben, hanem nyitottabban és természetesebben legyél jelen. Már az elején sokat számít a következetes kommunikáció, a tiszta szándék és az, hogy a másik ember nem játszmákon keresztül próbál kötődést kialakítani.

Hogyan lehet egyszerre önbizalmam és sebezhetőségem?

Úgy lehet egyszerre önbizalmad és sebezhetőséged, hogy nem tagadod le az érzéseidet, de nem is teszed a másikat felelőssé azért, hogy megmentsen tőlük. Mondhatod például: „Ez nekem fontos téma, ezért kicsit izgulok róla beszélni, de szeretném őszintén megosztani veled.”

Mit tegyek, ha randin mindig bizonyítani akarok?

Figyeld meg, mikor kapcsol be benned a bizonyítási vágy, és próbáld visszahozni magad a kíváncsisághoz! Kérdezd meg magadtól: „Én hogyan érzem magam mellette, és nem csak azt, hogy ő milyennek lát engem?” Ez segít abban, hogy ne szereplésként, hanem találkozásként éld meg az ismerkedést.

Milyen ember mellett érdemes nyitottabbnak lennem?

Olyan ember mellett érdemes fokozatosan nyitottabbá válnod, aki figyelmesen reagál, tiszteletben tartja a tempódat, és nem használja ellened azt, amit őszintén megmutatsz. A bizalom nem egyetlen pillanat alatt dől el, hanem sok apró, következetes tapasztalatból épül.

Felhasznált források

Aron, A., Melinat, E., Aron, E. N., Vallone, R. D., Bator, R. J. 1997. The Experimental Generation of Interpersonal Closeness: A Procedure and Some Preliminary Findings. Personality and Social Psychology Bulletin, 23, 363, 377. (Sage Journals)

Laurenceau, J. P., Barrett, L. F., Pietromonaco, P. R. 1998. Intimacy as an Interpersonal Process: The Importance of Self Disclosure, Partner Disclosure, and Perceived Partner Responsiveness in Interpersonal Exchanges. Journal of Personality and Social Psychology, 74, 1238, 1251. (PubMed)