Hogyan mondjuk el a gyereknek, hogy elválunk úgy, hogy közben biztonságban maradjon?

Kevés mondat van, amelyet egy szülő olyan nehéz szívvel mond ki, mint azt, hogy anya és apa külön fognak élni. A gyerek számára ilyenkor nem a jogi részletek számítanak, hanem az, hogy érzi-e: a világ ugyan megváltozik körülötte, de ő továbbra is szerethető, fontos és megtartott marad.

Miért számít annyira, hogyan mondjuk el a gyereknek, hogy elválunk?

Amikor két felnőtt eljut a válásig, általában már hosszú belső út van mögöttük. Lehet, hogy hónapok vagy évek óta érzik, hogy a kapcsolat elfáradt, elfogyott belőle a bizalom, sok lett a veszekedés, vagy egyszerűen már nem tudnak együtt olyan életet élni, amely mindkettőjüknek vállalható. A gyerek viszont gyakran csak a felszínt látja. Észreveszi a feszültséget, a halkabb vacsorákat, a csukott ajtók mögötti beszélgetéseket, a szülők arcán ülő szomorúságot, de nem feltétlenül érti, hogy mi történik.

Ezért a válás bejelentése nem pusztán információátadás. Nem arról szól, hogy közlünk egy tényt, aztán várjuk, hogy a gyerek szépen alkalmazkodjon. Ez a beszélgetés egy érzelmi kapaszkodó lehet. Egy olyan pillanat, amelyben a gyerek először kap nyelvet ahhoz, amit talán már régóta érez, de nem tudott megfogalmazni.

A szakirodalom is egyértelműen jelzi, hogy a gyerekek válás utáni alkalmazkodását nem önmagában a különválás ténye határozza meg, hanem több tényező együtt. Ilyen a szülők közötti konfliktus mértéke, a gyerek érzelmi támogatottsága, a kiszámítható hétköznapok megmaradása, valamint az, hogy a szülők mennyire képesek a gyerek szükségleteit a saját fájdalmuk elé helyezni. Joan B. Kelly és Robert E. Emery váláskutatással foglalkozó tanulmánya is azt hangsúlyozza, hogy a gyerekek számára a biztonságos alkalmazkodást a védelem, a kapcsolat folytonossága és a szülői együttműködés segíti a leginkább.

A gyerek ilyenkor nemcsak azt hallja, amit mondasz, hanem azt is figyeli, hogyan mondod. Figyeli a hangod remegését, a másik szülő arcát, a szavak mögötti feszültséget, a tested tartását. Ha azt érzi, hogy a szülők bár szomorúak, mégis képesek felnőttként jelen lenni, az sokat adhat neki. Nem kell tökéletesen beszélni. Nem kell pszichológusi mondatokat mondani. Arra van szükség, hogy őszinték, nyugodtak és gyerekhez igazítottak legyetek.

Mikor beszéljünk a gyerekkel a válásról, hogy ne maradjon egyedül a félelmeivel?

Sok szülő azért halogatja a beszélgetést, mert fél attól, hogy összetöri a gyereket. Ez érthető, de a túl hosszú halogatás gyakran még nehezebbé teszi a helyzetet. A gyerekek nagyon érzékenyek a családi légkör változásaira. Akkor is észlelik a feszültséget, ha senki nem mond ki semmit. Ilyenkor a fantáziájuk elkezd dolgozni, és sokszor rosszabb magyarázatokat gyártanak, mint a valóság.

A beszélgetés ideje akkor érkezik el, amikor a döntés már valóban megszületett, és a szülők legalább az alapvető gyakorlati kérdésekben tudnak valamit mondani. Nem kell minden részletnek véglegesnek lennie, de a gyereknek szüksége van néhány biztos pontra. Hol fog aludni? Ki viszi oviba vagy iskolába? Találkozhat-e mindkét szülővel? Marad-e a szobája, a kedvenc plüsse, a délutáni edzés, a megszokott esti mese? Ezek a kérdések felnőtt szemmel aprónak tűnhetnek, de a gyerek lelki térképén ezek jelölik a biztonság határait.

Nem szerencsés akkor beszélni róla, amikor egyikőtök éppen indul, amikor a gyerek lefekvés előtt már fáradt, vagy amikor másnap nagy dolgozata, fellépése, versenye van. Válasszatok olyan időpontot, amikor van idő leülni, van idő csendben maradni, és van idő arra is, hogy a gyerek kérdezzen. A legjobb, ha a beszélgetés után nem kell rögtön visszazuhannia egy zsúfolt napba. Jó, ha utána lehet vele sétálni, rajzolni, játszani, vagy csak mellette ülni.

Ha megoldható, mindkét szülő legyen jelen. Nem azért, hogy közösen mutassatok valami hamis békét, hanem azért, hogy a gyerek azt érezze: ez felnőtt döntés, amelyet nem neki kell megoldania. Ha a kapcsolatotok annyira feszült, hogy együtt nem tudnátok nyugodtan beszélni, akkor jobb külön, de egyeztetett üzenetekkel elmondani, mint egy közös beszélgetésben egymásnak feszülni. A gyereknek nem színjátékra van szüksége, hanem tartásra.

Mit értenek meg a gyerekek életkor szerint a válásból?

A gyerek életkora nemcsak azt határozza meg, milyen szavakat használj, hanem azt is, milyen félelmekkel találkozhatsz. Egy óvodás mást ért meg a válásból, mint egy kisiskolás, és egy kamasz megint másként fogadja ugyanazt a hírt. Minden életkorban közös azonban, hogy a gyerek a saját világán keresztül próbálja értelmezni a történteket.

A három év alatti gyerek nem érti a válás fogalmát. Ő azt érzékeli, hogy valaki többet van távol, más lett az altatás, változik a reggel, más veszi fel, más adja a vacsorát. Ebben az életkorban a szavak mellett a ritmus, a testközelség, a kiszámítható gondoskodás adja a legtöbbet. Neki elég ennyi: Anya és apa mostantól két helyen lakik, de mindketten nagyon szeretünk téged, és mindig gondoskodunk rólad. Ezt nem egyszer kell elmondani, hanem sokszor, egyszerűen, türelmesen.

Az óvodás gyerek már kérdezhet, de még gyakran mágikus gondolkodással működik. Azt hiheti, hogy azért történik a válás, mert ő rossz volt, nem pakolta el a játékait, hisztizett, nem aludt el időben, vagy egyszer azt kívánta, bárcsak apa vagy anya menne el. Ezt a bűntudatot nagyon komolyan kell venni. Neki világosan mondd ki: Ez nem miattad történik. Nem te okoztad, és nem is neked kell megjavítanod. Anya és apa döntése, hogy külön élünk, de a szeretetünk irántad nem változik.

A kisiskolás már több összefüggést megért. Őt érdekelheti a lakhatás, az iskola, a barátok, a hétvége, a születésnap, az ünnepek rendje. Lehet, hogy nagyon konkrét kérdéseket tesz fel, és az is lehet, hogy látszólag semmit nem kérdez, csak később fáj a hasa, romlik a figyelme, vagy könnyebben kiborul apróságokon. Neki jó, ha kap egy egyszerű, átlátható magyarázatot, és mellette gyakorlati információkat is. Ne terheld rá a felnőtt okokat, de ne is hagyd teljes homályban.

A kamasz már sokkal többet ért, és gyakran erősebben reagál a hitelességre. Ő hamar észreveszi, ha mellébeszéltek, ha egyikőtök a másikat próbálja beállítani hibásnak, vagy ha a beszélgetés valójában arról szól, hogy ki akarja megnyerni őt. A kamasznak több valóságot lehet adni, de nem mindent. Joggal kérdezheti, miért történt ez, de nem kell tudnia az intimitás, hűtlenség, pénzügyi harag vagy mély párkapcsolati sérülések részleteit. Neki is gyereknek kell maradnia, még akkor is, ha már majdnem felnőttnek látszik.

Mit mondjunk a gyereknek a válásról úgy, hogy értse is, de ne sérüljön feleslegesen?

A jó beszélgetés nem attól jó, hogy hosszú. Nem is attól, hogy mindenre választ ad. Inkább attól, hogy világos, szeretetteljes és a gyerek érzelmi teherbírásához igazodik. A gyereknek nem a házasság teljes történetére van szüksége, hanem arra, hogy megértse: mi változik, mi marad meg, és miért nem az ő felelőssége.

Mondhatjátok például így: Szeretnénk veled beszélni valami fontosról. Anya és apa úgy döntött, hogy külön fogunk élni. Ez a mi felnőtt döntésünk, nem te okoztad. Mindketten nagyon szeretünk téged, és továbbra is gondoskodni fogunk rólad. Lesznek dolgok, amelyek változnak, például hogy ki hol lakik, de abban segítünk neked, hogy mindig tudd, mi fog történni.

Ez a mondat azért működik jól, mert egyszerre mondja ki a tényt, leveszi a gyerekről a felelősséget, megerősíti a szeretetet, és jelzi, hogy a felnőttek kézben tartják a gyakorlati részeket. Nem ígér lehetetlent. Nem mondja azt, hogy semmi sem fog változni, mert ez nem igaz. Inkább azt üzeni, hogy a változásban sem marad egyedül.

A gyerekek sokszor nem elsőre reagálnak. Lehet, hogy csak bólintanak, aztán megkérdezik, mi lesz vacsorára. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekli őket, hanem azt, hogy az idegrendszerük egyszerre csak annyit enged be, amennyit elbír. Más gyerek sírni kezd, dühös lesz, kiabál, elrohan, vagy azt mondja, utállak titeket. Ilyenkor ne a reakciót próbáld gyorsan eltüntetni. Inkább maradj elérhető. Mondhatod: Látom, hogy ez most nagyon fáj. Jogod van dühösnek lenni. Itt vagyok, és válaszolok, amire tudok.

Fontos, hogy a gyerek ne kapjon homályos reményt, ha a döntés végleges. A majd meglátjuk, lehet, hogy még minden jó lesz típusú mondatok gyakran fenntartják benne a várakozást, és azt érezheti, neki kell valahogy visszarendezni a családot. Ha valóban végleges a döntés, akkor ezt gyengéden, de egyértelműen kell mondani. A bizonytalan szülői üzenet sokszor nem kíméli a gyereket, hanem meghosszabbítja a belső kapaszkodás nélküli állapotot.

Mit ne mondjunk a gyereknek váláskor, még akkor sem, ha nagyon fáj?

A válás sokszor nem tiszta, nyugodt és szépen lezárt történet. Lehet benne csalódás, harag, megcsalás, pénzügyi félelem, megalázottság, magány, és rengeteg kimondatlan sérelem. A gyerek azonban nem lehet a felnőtt fájdalom lerakóhelye. Nem neki kell igazságot tennie, nem neki kell megértenie a párkapcsolat teljes hátterét, és nem neki kell egyik szülőt megvédenie a másiktól.

Ne mondd neki azt, hogy apád elhagyott minket, anyád tönkretette a családot, miatta megyünk szét, vagy ha ő másként viselkedett volna, most nem itt tartanánk. Ezek a mondatok nemcsak a másik szülőt sértik, hanem a gyerek saját belső világát is. A gyerek ugyanis mindkét szülőből építi önmagát. Ha az egyik szülőt teljesen rossznak állítod be, a gyerek könnyen azt érezheti, hogy benne is van valami rossz.

Azt sem érdemes mondani, hogy most neked kell erősnek lenned. A gyereknek nem erősnek kell lennie, hanem gyereknek. Lehet szomorú, dühös, bizonytalan, ragaszkodó, csendes vagy kérdezős. Az érzelmei nem a válás akadályai, hanem természetes reakciók egy nagy változásra.

Kerüld azt is, hogy a gyereket üzenetvivővé tedd. Ne vele küldd át az információkat a másik szülőnek! Ne kérdezd ki arról, hogy mi történt a másik házban! Ne várd el tőle, hogy állást foglaljon! Ezek a helyzetek láthatatlanul is széthúzzák benne a lojalitást. A gyerek akkor tud mindkét szülőhöz kapcsolódni, ha nem kell közben árulónak éreznie magát.

Ha nagyon fáj, keress felnőtt támaszt! Barátot, terapeutát, családtagot, mediátort, jogi szakembert, olyan valakit, aki bírja a felnőtt történet súlyát. A gyerekednek nem az a dolga, hogy lelkileg megtartson téged, hanem az, hogy ő kapjon tőled megtartást.

Hogyan nyugtassuk meg a gyereket a válás bejelentése után?

A megnyugtatás nem azt jelenti, hogy azt mondod: ne sírj, nem lesz semmi baj. A gyerek pontosan érzi, hogy valami nagy dolog történik, ezért a túl gyors nyugtatás sokszor inkább magányossá teszi. A valódi megnyugtatás úgy hangzik: Tudom, hogy ez most ijesztő. Nem kell rögtön jól lenned. Itt vagyunk veled, és segítünk lépésről lépésre.

A gyereknek a válás után háromféle biztonságra van szüksége. Érzelmi biztonságra, hogy szerethető marad. Kapcsolati biztonságra, hogy nem veszíti el egyik szülőt sem, ha ez nem indokolt valamilyen veszély miatt. Hétköznapi biztonságra, hogy tudja, mi fog történni a napjaiban. Ezek közül egyik sem adható meg egyetlen nagy beszélgetéssel. Ezeket újra és újra meg kell mutatni.

Az érzelmi biztonság akkor erősödik, ha a gyerek hallja és tapasztalja is, hogy szeretik. Nem elég egyszer kimondani, hogy szeretlek. A válás után sok gyerek belül azt kérdezi: ha anya és apa szeretete elfogyhatott egymás iránt, akkor az irántam érzett szeretet is elfogyhat? Ezért érdemes külön is megfogalmazni: A felnőttek közötti szeretet meg tud változni, de a szülő gyerek szeretet nem ilyen. Te mindig a gyerekünk maradsz, és mi mindig a szüleid maradunk.

A kapcsolati biztonság akkor erősödik, ha nem kell választania. Ha lehet, mindkét szülő mondja ki: Szeretném, hogy jó kapcsolatod legyen anyával is és apával is. Nem kell egyikünk oldalára állnod. Ha hiányzik a másik, elmondhatod. Ha jól érezted magad nála, annak örülhetsz. Ez a gyerek számára hatalmas belső engedély.

A hétköznapi biztonság pedig a konkrétumokból épül. Készíthettek egyszerű heti naptárat, színezhetitek, ki mikor viszi, hol alszik, mikor telefonálhat a másik szülővel. Kisgyerekeknél segíthet egy átmeneti tárgy, például plüss, kendő, fotóalbum vagy közös esti mondat, amely mindkét otthonban megjelenik. Nagyobb gyerekeknél fontos, hogy legyen beleszólásuk apróbb dolgokba, például mit szeretnének magukkal vinni, hol tanulnak, hogyan tartják a kapcsolatot a barátaikkal.

Hogyan kezeljük a gyerek kérdéseit, ha mi magunk is bizonytalanok vagyunk?

A gyerek kérdései sokszor váratlanul érkeznek. Lehet, hogy a beszélgetés közben alig kérdez valamit, majd két nappal később fogmosás közben azt mondja: akkor karácsonykor ki fog velem lenni? Vagy autóban ülve megkérdezi: anya, te még szereted apát? Ezek a kérdések nem mindig akkor jönnek, amikor lelkileg készen állsz rájuk.

Nem kell mindenre azonnal tökéletes választ adni. Mondhatod: Erre most még nem tudom pontosan a választ, de meg fogjuk beszélni, és el fogjuk mondani neked. Ez sokkal jobb, mint gyorsan kitalálni valamit, ami később nem lesz igaz. A gyereknek nem tökéletes szülőre van szüksége, hanem megbízható szülőre. A megbízhatóság része az is, hogy nem ígérsz olyat, amit nem tudsz tartani.

Ha a gyerek azt kérdezi, miért váltok el, életkorához igazítva válaszolj. Egy kisebb gyereknek elég lehet: Anya és apa sok mindent megpróbált, de már nem tudunk jól együtt élni. Ez nem a te hibád. Egy nagyobb gyereknek lehet bővebben mondani: Voltak közöttünk olyan felnőtt problémák, amelyeket nem tudtunk úgy megoldani, hogy együtt maradjunk. Ezeket nem neked kell rendbe hozni, és nem szeretnénk, hogy neked kelljen választanod közöttünk.

Ha a gyerek konkrétan rákérdez valamire, például arra, hogy volt-e megcsalás, nagyon fontos mérlegelni, mi szolgálja az ő érzelmi biztonságát. Az igazság nem egyenlő az összes részlet átadásával. Lehet őszintének lenni úgy is, hogy közben nem teszed rá a felnőtt történet teljes súlyát. Mondhatod: Voltak olyan felnőtt dolgok közöttünk, amelyek nagyon fájdalmasak voltak, de ezek nem rád tartozó terhek. Amit neked tudnod kell, hogy mindketten szeretünk, és nem neked kell eldöntened, kinek van igaza.

Mit tudsz tenni a válásról szóló beszélgetés előtt és után?

1. Írjátok le előre a közös mondatokat! Ne azért, hogy felolvassátok, hanem azért, hogy ne a feszültség vezesse a beszélgetést. Fogalmazzatok meg három egyszerű üzenetet: külön fogunk élni, ez nem a te hibád, mindketten szeretünk és gondoskodunk rólad. Ha vita alakulna ki köztetek, térjetek vissza ezekhez a mondatokhoz!

2. Adj konkrét képet a következő napokról! A gyerek idegrendszere a bizonytalanságot nehezen bírja, ezért mondd el, mi fog történni ma, holnap és a következő héten. Például: Ma még együtt vacsorázunk, holnap apa visz iskolába, pénteken anyánál alszol, szombaton pedig apával lesz programod. Ha valamit még nem tudsz, mondd ki nyugodtan, de ígérd meg, mikor tértek vissza rá!

3. Figyeld a viselkedését, ne csak a szavait! Sok gyerek nem mondja ki, hogy fél, hanem nyugtalanabbul alszik, többet kér ölbe, dühösebb lesz, visszatér régebbi szokásokhoz, vagy túlzottan jó akar lenni. Ne szidd meg azért, mert nehezebben szabályozza magát! Mondd inkább: Látom, hogy mostanában nehezebb neked. Ez érthető, sok minden változik, és segítek neked benne.

Mi történik, ha a gyerek sír, dühös lesz vagy bezárkózik?

A válás hírére adott reakciók nagyon különbözőek lehetnek. Van gyerek, aki azonnal sír, van, aki kiabálni kezd, van, aki megmerevedik, és van, aki úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Egyik reakció sem bizonyítja önmagában, hogy jól vagy rosszul csináltátok. A gyerek reakciója azt mutatja, hogy az ő idegrendszere éppen így próbál megbirkózni a hírrel.

Ha sír, ne siettesd! Ne mondd, hogy ne sírj, mert ezzel azt üzened, hogy a fájdalma túl sok. Inkább ülj mellé, és mondd: Itt vagyok. Nagyon sajnálom, hogy ez ennyire fáj. Sírhatsz, nem kell most megnyugodnod. Ez a fajta jelenlét nem old meg mindent, de megmutatja neki, hogy az érzései elférnek melletted.

Ha dühös, ne menj bele hatalmi harcba! A düh sokszor a félelem hangosabb formája. Mondhatod: Értem, hogy most nagyon haragszol ránk. Nem baj, hogy haragszol, de nem engedem, hogy bántsd magad vagy mást. Ha szeretnéd, itt maradok, ha pedig most egy kis tér kell, akkor a közelben leszek. Ezzel egyszerre adsz határt és érzelmi engedélyt.

Ha bezárkózik, ne faggasd túl! A kamaszok különösen hajlamosak arra, hogy először visszavonuljanak. Ilyenkor sokat számít egy olyan mondat, amely nem kényszerít, de nyitva hagyja az ajtót: Nem kell most beszélned róla, de szeretném, ha tudnád, hogy bármikor jöhetsz. Akár ma, akár holnap, akár egy hét múlva. A csend nem mindig elutasítás. Néha idő kell ahhoz, hogy a gyerek belül szavakat találjon.

Hogyan maradhat a gyerek gyerek, ha a család szerkezete megváltozik?

A válás után sok gyerek láthatatlanul is túl nagy szerepet kap. Vigyáznia kell a szomorú anyára, fel kell vidítania a dühös apát, okosan kell viselkednie, hogy ne legyen még több baj, vagy közvetítenie kell két felnőtt között, akik már nem tudnak egymással nyugodtan beszélni. Ez nagyon megterhelő, még akkor is, ha kívülről úgy tűnik, a gyerek jól bírja.

A gyerek akkor maradhat gyerek, ha a felnőttek vállalják a felnőtt részeket. A döntést, a szervezést, a pénzügyi kérdéseket, a fájdalmas párkapcsolati történetet, az új szabályokat, az ünnepek rendjét. A gyereknek lehet érzése, kérdése, véleménye. Lehet neki nehéz. De nem ő a család lelki vezetője, nem ő a döntőbíró, és nem ő a szülők érzelmi támasza.

Paul R. Amato átfogó váláskutatásaiban visszatérő gondolat, hogy a válás hatása sok tényezőből áll össze. A gyerekek jóllétében nagy szerepe van annak, mennyi konfliktust élnek át, mennyire maradnak stabilak a gondozási körülmények, és kapnak-e elegendő szülői figyelmet a változás közepén. Ez azért fontos, mert reményt is ad. Nem mindent tudsz megváltoztatni, ami történt, de nagyon sokat tehetsz azért, ahogyan a gyereked a következő hónapokat megéli.

A gyereknek nem az a legfontosabb, hogy a szülei soha ne hibázzanak. Az sokkal többet jelent, ha a szülő észreveszi, amikor túl sokat tett rá, bocsánatot kér, és korrigál. Mondhatod például: Sajnálom, hogy tegnap olyan dolgokat mondtam apáról, amik neked nehezek lehettek. Ez felnőtt ügy, nem neked kell cipelned. Arra fogok figyelni, hogy ilyet ne tegyek rád. Ez a mondat nem gyengíti a tekintélyedet, hanem biztonságosabbá tesz.

Gyakran ismételt kérdések a gyereknek elmondott válásról

Mikor kell elmondani a gyereknek, hogy elválunk?

Akkor érdemes elmondani, amikor a döntés már megszületett, és legalább az alapvető gyakorlati változásokról tudtok beszélni. Ne várjatok addig, amíg a gyerek véletlenül hallja meg, mert a titkok és félmondatok sokszor jobban megijesztik, mint egy nyugodt, szeretetteljes beszélgetés.

Együtt mondjuk el a gyereknek a válást, vagy külön?

Ha képesek vagytok nyugodtan, egymást nem hibáztatva beszélni, jobb együtt elmondani, mert ez azt üzeni, hogy a szülői felelősség közös marad. Ha viszont a közös beszélgetés veszekedésbe fordulna, inkább külön mondjátok el, de előre egyeztetett, azonos üzenetekkel.

El kell mondani a gyereknek, hogy ki miatt válunk?

Nem. A gyereknek nem kell felnőtt párkapcsolati részleteket hordoznia, és nem kell egyik szülő oldalára állnia. Elég annyit mondani, hogy voltak olyan felnőtt problémák, amelyeket nem tudtatok úgy megoldani, hogy együtt maradjatok.

Mit tegyek, ha a gyerek azt hiszi, miatta válunk el?

Mondd ki többször, egyszerűen és egyértelműen: ez nem miattad történik, nem te okoztad, és nem neked kell megjavítanod. Ne csak a beszélgetés napján ismételd el, hanem később is, mert a bűntudat sok gyereknél hullámokban tér vissza.

Mennyi részletet mondjunk el egy kamasznak a válás okairól?

Egy kamasznak lehet őszintébben és árnyaltabban beszélni, de nem kell minden részletet átadni. A cél az, hogy értse a helyzetet, de ne váljon bizalmassá, döntőbíróvá vagy érzelmi támaszszá valamelyik szülő mellett.

Normális, ha a gyerek látszólag nem reagál a válás hírére?

Igen, teljesen előfordulhat. Van gyerek, aki csak később kezd kérdezni, más viselkedésben mutatja ki a feszültséget, például alvási nehézséggel, dühkitöréssel, szorongással vagy erős ragaszkodással. Figyeld türelmesen, és maradj elérhető számára!

Mikor érdemes szakemberhez fordulni a válás miatt?

Akkor érdemes gyermekpszichológus, családterapeuta vagy más segítő szakember támogatását kérni, ha a gyerek tartósan bezárkózik, erősen szorong, romlik az alvása, étvágya vagy iskolai működése, önmagát hibáztatja, vagy a szülők konfliktusa elhúzódóan terheli. A segítségkérés nem kudarc, hanem felelős döntés.

A gyerekednek nem az fogja megadni a biztonságot, hogy fájdalommentessé teszed számára a válást, hanem az, hogy a fájdalomban sem hagyod egyedül.

Források

Kelly, J. B., és Emery, R. E. (2003). Children’s Adjustment Following Divorce: Risk and Resilience Perspectives. Family Relations, 52, 352 to 362.

Amato, P. R. (2010). Research on Divorce: Continuing Trends and New Developments. Journal of Marriage and Family, 72(3), 650 to 666.